Gyönyörű napsütéses időben kezdődött meg tavaly a Kékszalag, méghozzá rekordszámú versenyző részvételével. A 9 óra 30 perckor mozsárágyúval jelzett rajtnál kereken 450 hajó sorakozott fel a reggeli módosítások után - kaptuk az információt a verseny szervezőitől még 2006. július 7-én, a verseny első napján. A későbbiekben ez a szám 479-re módosult, mindenesetre mindkét esetben rekordról beszélhetünk.

A tókerülő verseny első órájában szétszéledt a mezőny, és a várakozásoknak megfelelően az éremesélyes hajók - vagyis a Clan Des Team (Litkey Farkas), a Raffica (Király Zsolt), a Gardazzurra (Litkey Bence) és a Lisa (Pallay Tibor) - kerültek az élbolyba. Ez nagyjából tükrözte is az erőviszonyokat a négy és félszáz vitorlás között, viszont nem felelt meg a verseny végkimenetelének, hiszen sokáig a Raffica diktálta a tempót.

A tavalyi versenyen délben adtunk hírt az első bójavételről, ekkor Litkeyék csapata már megelőzte a Rafficát. Az élbolyban továbbra is az esélyesek hajóztak, akik között meg kell említeni még az Arcadomot (Soponyai Géza), valamint az Azzardissimót (Rauschenberger Miklós). A kenesei bóját a Raffica és a Clan Des Team után harmadikként - némileg meglepetésszerűen - a Paulovits Dénes kormányozta Szamuráj Jack vette.

A Füred-Kenese-Siófok vonalon szétszéledt mezőnytől körülbelül Siófoknál járva húzott el - állítólag több kilométerre - a Raffica és a Clan Des Team, amelyek igen könyörtelen párbajban folytatták a versenyt. Miután a siófoki bóját a Raffica vette elsőként, a tihanyi csőnél is Király Zsolték vitorláztak legelöl. Ezzel egy időben - 14 óra előtt néhány perccel - a mezőny zöme is megfordult már Kenesénél.

Egyre gyengülő szél mellett üldözte a Clan Des Team a Rafficát, Király Zsolték liberája azonban Tihany és Fonyód között mindvégig Litkey Farkas csapata előtt vitorlázott. Az előny motorcsónakos forrásaink szerint egy és három kilométer között váltakozott, viszont a keszthelyi bójánál már csak öt másodperc különbséggel indult vissza a Raffica, majd a Clan Des Team Füred felé. Ezt követően a két "párbajozó" fej fej mellett haladt egészen Tihanyig, általában az élbolytól is tisztes távolságra.

A versenyt a kora délutáni órákban szélcsend, illetve nagyon gyenge szél jellemezte. Emiatt egyre többen álltak ki, de volt olyan is, ahol a mancsaft lett rosszul. Időközben viharveszélyről érkeztek hírek, de mint utólag kiderült, ennek sok alapja nem volt, a gócpontok - nagyjából Nagykanizsa környékén - felszívódtak, illetve nyugat felé haladtak. A 20:49-es napnyugta után szép nyárestében folytatódott a vitorlások küzdelme.

A sötétség beköszöntével felgyorsultak az események, és a szél is megélénkült, legalábbis a kora délutáni szélcsendhez képest új lendülettel fordultak meg a hajók Keszthelynél, és vették célba Balatonfüredet. A két libera elszántan harcolt egymással az élbolyban, míg a többiek a 12 órányi szünet nélküli vitorlázás után is töretlen lelkesedéssel igyekeztek a Clan Des Team és a Raffica nyomába érni. Este 10 óra táján számtalanszor változhatott a sorrend, ugyanis a hol felerősödő, hol alábbhagyó szél mindig más hajóosztálynak kedvezett.

Éjfélkor még nem dőlt el, vajon melyik libera kerekedik felül, a harmadik, negyedik és ötödik helyen viszont jól kiszámíthatóan hajózott a Gardazzurra, az Azzardissimo és az Arcadom. Háromnegyed egykor a Clan Des Team elsőként jutott át a tihanyi csőnél, s ezt az előnyt sehogyan sem tudta behozni a Raffica: Litkey Farkas 2007. július 8-án, hajnali 1 óra 31 perckor hatodszor is megnyerte a Kékszalagot.

A 38. Kékszalag eseményei a Deluxe Magazin 2006-ban készített, "Percről percre" tudósításában